A Four Fathers Énekegyüttes hivatalos webnaplója

Január vagy nem január, ismét gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk. Dél körül. A kései reggeli elfogyasztása után kicsit kóvályogtunk mindannyian az előző este elfogyasztott pezsgők és poncha-k miatt. Nem is fogtunk bele semmi konkrét tevékenységbe, mégis hamar eltelt az idő. Ebédre Mesi tejfölös krumplilevest és gombapörköltet készített. Jóízűen belakmároztunk és némi pihenés után mentünk az újévi koncert helyszínére. Az óvárosban található anglikán templom vasárnaponként barátaink rendelkezésére áll, nyár óta rendszeresen adnak itt zenés estéket s mindig szép számmal van közönségük. A templomnak remek akusztikája van, mégis szerettünk volna hangosítást igénybe venni, mivel kicsit betegeskedtünk és fáradtak is voltunk eddigre. Pepó minden igyekezete ellenére azonban nem sikerült megszerezni azt az erősítőt és mikrofonokat, amelyek pedig felesben az övék. Zenésztársa ugyanis elutazott és az ő házába volt bezárva a cucc. Kicsit feszülten sétáltunk el egy közeli kávézóba, hogy átbeszéljük a műsort: melyek azok a számok, amelyek akusztikusan is jól szólnak, mit fogunk énekelni. Mindemellett megkértem Pepót, hogy a konferálásban legyen segítségemre, az ő számára is készíteni kellett egy műsortervet. Leültünk és írogatni kezdtem, ám ahogy leért a kávé, éreztem hogy valami nem stimmel. Akkor még nem állt össze a kép, ami később már nyilvánvalóvá vált: ebédre tejfölös krumplileves, tejfölös gombapörkölt nokedlivel… erre nem volt nagy ötlet tejszínes kávét kérni. Percek alatt változtam át a koncertre készülő lelkes és komoly férfiúból a sírás szélén álló gügyögő gyermekké. Magamra laza mosolyt erőltetve kérdeztem meg, hogy merre van a mosdó, majd sebes léptekkel indultam el arrafelé.  A kávézó mellékhelyisége azonban teljesen alkalmatlannak tűnt arra hogy könnyítsek magamon, ráadásul éppen előttem foglalták el a számomra megfelelő cellát. Azonnali indulásra sarkalltam a többieket, majd gyors léptekkel magam is elindultam a templom felé. Időnként azonban meg kellett állnom, mert a rosszullét környékezett. Közben még a műsort is írogattam, hogy legyen miből konferálni. A templom udvarán levő férfi wc  persze foglalt volt, sőt még álldogáltak is előtte - így kénytelen voltam a mozgáskorlátozottak részére fenntartott helyiség felé venni az irányt.  Itt azonban megismétlődött a kávézóban lezajlott jelenet: pont előttem sántikált be a wc-be egy úriember, aki bizonyára a koncertünkre jött és látszott rajta hogy nagyon ráér. Nem volt mit tenni, várnom kellett. Miközben vajúdó kismamáktól ellesett légzőgyakorlatokat végeztem, lepergett előttem életem filmje. Pont az utolsó néhány kockánál tartottam, amikor végre kinyílt az ajtó, én valahogy a bácsi mellett  berepültem a résen és már ott is voltam a célkeresztnél. Ilyenkor tizedmásodpercek és centiméterek is sokat számítanak, de szerencsém volt. Minden a megfelelő időben és a megfelelő helyre (és csak oda) került. Volt is még vagy 5 perc a koncert kezdéséig, éppen annyi hogy át tudjak öltözni szmokingba és kicsit magamhoz térjek. A többiek persze mindezt leplezetlen jókedvvel nézték végig, ez külön jólesett és sokat segített. Csak remélni tudtam hogy koncert alatt nem jön rám egy újabb roham. Szerencsére minden rendben lement, szép számú közönség előtt énekeltünk közel egy órán keresztül, a templom akusztikája is kiváló volt. Ezután még beszélgettünk, fotózkodtunk, lemezeket dedikáltunk, majd átmentünk legelső minikoncertünk helyszínére, ahol még várt ránk egy fellépés. Miután ezen is túl voltunk, Anikóékhoz mentünk, ahol Gábor fantasztikus makarónival várt bennünket. Vacsora után Gábor megmutatta házát, kertjét,  - itt lakott Gyuszi és Sanyi, de mi még Lacival nem jártunk itt. Számunkra nagyon érdekes volt az egzotikus gyümölcsökkel és növényekkel tarkított kert, a banánfák és avokádófák mellett gyönyörű színes bokrok, virágok ékesítették a jó elrendezésű, takaros portát.  Ezután jólesett kicsit megpihenni annak tudatában, hogy túl vagyunk az utolsó fellépésen is, itt Madeirán már csak pihenés, kirándulás és laza időtöltés lesz. Ennek ellenére nem maradt már sok energiánk a tivornyázásra, a bőséges vacsora után még éjfél előtt ágyba kerültünk. Másnapra fürdést, kirándulást, helyi specialitások végigkóstolását tűztük ki célul, éreztük hogy szükségünk lesz majd az erőnkre.