4. nap: 2009-10-04
A megbeszélt időben ébredtünk és gyors reggelink után indultunk Montreal felé. Az út felénél megálltunk egy benzinkútnál, ami igazi kamionos megállóhely volt. Az étkező részben vidám és szőrös bumfordi emberek fogyasztották jókedvűen ebédjüket, lerítt róluk hogy hosszú utakra berendezkedett harcedzett sofőrök voltak. Mi is megittunk egy kávét, elrágcsáltunk valami felesleges, de édes dolgot és indultunk tovább. Montrealban nagy volt a forgalom, ennek ellenére nem kellett sokat autóznunk a városban hogy megérkezzünk a Magyarok Templomához, ahol az a Kárpát-medencei búcsú volt, melynek egyik programjának a mi fellépésünket hirdették. A Magyarok Nagyasszonya Templom körül egy nagy és több kisebb sátor volt felállítva. A kisebb sátrakban a szlovén, szlovák, ukrán, román és magyar népek nemzeti eledeleit kínálták, a gyerekeknek volt játszóház és bábszínház, a felnőtteknek pedig a nagy sátorban további enni-innivalók és a nagyszínpad programja. Ennek a programnak záróakkordjaként léptünk fel, miután ettünk finom magyar lángost, ittunk jó kanadai sört és megismerkedtünk későbbi házigazdáinkkal. A szervezés ugyanis az volt, hogy itt helybeli magyaroknál alszunk, akik nagyon kedvesek és szimpatikusak voltak már az első pillanatban. Az italos pultnál ismerkedtünk meg Józseffel, aki szintén 56-os magyar, egyszerű szobafestőként jött ki annak idején – itt Montrealban is folytatta szakmáját, de megbecsülték és megfizették munkáját, amit még most is végez, mindamellett hogy élvezi jónak mondható nyugdíját. Jó kedélyű beszélgetésünk mellett észre se vettük hogy a finom kanadai sörből szépen fogyott. J
A koncert ismét nagyon jól sikerült, már a szünetben sokan vettek tőlünk cd-t, beszélgettünk, ismerkedtünk a helyiekkel. A második rész végén pedig alig akartak minket leengedni a színpadról, többször is kellett ráadást énekelnünk. Ezután vacsorára invitáltak minket vendéglátóink: debreceni páros volt és fasírt – jóféle kovászos uborkával, erős tormával és mustárral. Már negyedik napja hogy eljöttünk Magyarországról, de olyan jókat eszünk hogy természetes ha itt is otthon érezzük magunkat. Alig akartunk az asztaltól felállni, pláne hogy előkerült egy üveg jó kanadai whisky – jól kiegészítette a magyaros ízeket! Emelkedett hangulatban – három részre oszolva mentünk vendéglátóinkkal a „Szerjózsa” minden irányába, hogy aztán reggel találkozzunk és együtt nézzük meg a város nevezetességeit.
