9. nap: 2009.10.09.
Nem aludhattunk sokáig, a háziak már reggel 8 körül ébredeztek. Persze igyekeztek tekintettel lenni ránk- fáradt vándorokra, de azért csak-csak ki kellett kászálódnunk az ágyból, mert a készülő reggelinek nagyon jó illata volt. Hagymás tojásrántotta gyulai(!) kolbásszal, zöldségekkel, felvágottak és pirítós tette ki a finom reggelit. Ezután már a szokás szerinti ejtőzés következett, ill. megnéztük egy kicsit a ház közvetlen környékét. Nagyon szép helyen, mélyen az erdőben épültek fel ezek a 4 lakásos sorházak 3 szintes lakásokkal, garázzsal, kis előkerttel. Igazán jó levegő volt, jól esett egy kis séta a ház körül. Már majdnem dél volt mire elindultunk, de nem siettünk sehova, hiszen ez a nap is szabadnap volt. Ernő barátunk vállalta hogy egész napra idegenvezetőnk lesz, így az ő javaslatára először a közeli tengerpart egy kedvelt helyét néztük meg először. Már az oda vezető út is nagyon szép volt, a dimbes-dombos vidéken átvezető kanyargó utat szép kis házikók, kisebb kastélyok szegélyezték. A homokos tengerparti rész nyáron felkapott hely, most nem volt itt senki, hiszen az óceán vize alig 12 fokos, a levegő hőmérséklete pedig 15 fok körül volt. Készítettünk néhány fotót és indultunk tovább Rockport városkába, aminek festői hangulata még ebben a cudar időben is sokakat vonzott. Voltaképpen kis kikötő és halászfalu, ami hosszú évek alatt a bostoniak kedvelt kirándulóhelye lett. Nem csoda hogy idővel minden házikóban valamilyen üzletet létesítettek: volt itt helyi festők galériája, ékszerüzlet, kézműves bolt és persze az elmaradhatatlan helyi feliratozású sapkák, pólók és egyéb tárgyak színes kínálata. Egy közkedvelt kávézóba ültünk be, ahol nagyon finom rétesek és gyümölcsös muffin-ok közül fogyasztottunk egyet-egyet. Az eső kíméletlenül rákezdett és úgy nézett ki hogy nem is hagyja abba egyhamar, így felkerekedtünk hogy Bostonban valamilyen zárt téri programot keressünk. Ernő javasolta hogy a híres Kennedy könyvtárat nézzük meg, itt érdekes és értékes dolgokat őriznek, ezenkívül belepillanthatunk kicsit az amerikai történelem és kultúra néhány érdekes részébe. A baj csak az volt, hogy ez a könyvtár a város másik felén volt és a péntek délutáni csúcsforgalomnak köszönhetően jó másfél órát kellett araszoltunk. Ennek köszönhetően éppen lekéstük a könyvár nyitva tartását, negyed 6-kor értünk oda és csak 5-ig fogadtak látogatókat. Kicsit bosszankodtunk, pláne hogy a visszafele út is a városon keresztül vezetett, ahol még a dugó szépen kitartott. Ezzel együtt autós-városnézésre váltottunk át, az esőben nemhogy kiszállni, de még fotókat sem nagyon tudtunk csinálni. Mit volt mit tenni, vártuk sorsunk jobbra fordulását, ami hamarosan bekövetkezett: a híres Cheers söröző előtt parkoltunk le és bementünk hogy egy kicsit átérezzük a helybeli hangulatot. Sikerült, finom sörkóstolás után megcsodáltuk magát a sörözőt, melynek enteriőrjét sok-sok millióan ismerik, hiszen ezt a berendezést és milliőt építették fel Hollywoodban hogy leforgassák a Cheers – sorozatot. Híres helyen fogyasztottunk tehát és ezen felbuzdulva megbeszéltük hogy (itt elég drága volt) Ernő otthonában folytatjuk majd a dorbézolást, van néhány söre meg pálinkája… nem sokat teketóriáztunk, indultunk is hamar. A háziasszony Kitty gulyást főzött, illedelmesen ettünk belőle jó nagy tányérokkal, majd hálából énekeltünk néhány dalt a háziaknak. Néhány helyen kijavították helytelen amerikai-angol kiejtésünket, egyébként szépen elszaladt az idő. Megint nem kellett altató hogy gyorsan mély álomba szenderüljünk.
