A Four Fathers Énekegyüttes hivatalos webnaplója

Kései lefekvésünk ellenére aránylag kipihenve ébredtünk reggel fél 10-kor Pepó barátunk házában. Csodálatos hely. Éjjeli érkezésünkkor nem sokat láttunk a tájból, néhány kilométer autóút és egy kis kanyargás után csak sejtettük, hogy szép helyen van a ház. A hegyoldalba álmodott otthon Quinta Grande nevű faluban van. A falut nem hagyományos településként kell elképzelni. -  a meredek, sziklás hegyre futó utak mentén rendszertelenül, különböző méretben és stílusban épült házak, kisebb-nagyobb kerítés nélküli kertjeikkel inkább nyaraló-vidéknek tűnnek. Mindenhol sok egzotikus növény, pálmafák, kaktuszok, örökzöldek, színes virágok tarkítják a néhol szerény és szegényes házikók környékét. Pepó többszintes háza az egyik hegy oldalában helyezkedik el. A meredek hegyi szerpentinről egy még meredekebb kocsifelhajtó fut be a ház aljában található garázsba. Innen néhány lépcső vezet a teraszosan művelt kert mellett a ház alsó szintjére. Itt található a nappali, a konyha, az étkező helység, vendégszoba és fürdőszoba. Az emeleten két gyerekszoba, dolgozószoba és hálószoba. Minden nagyon szépen, ízlésesen és praktikusan van berendezve, de ezt csak ezen a reggelen tudtuk alaposabban szemügyre venni, hiszen tegnapi kései érkezésünkkor már nem akartuk a családot zavarni. Most azonban a kilátásban is gyönyörködhettünk: a ház ablakai egytől-egyig az óceánra néznek, a tornácos kialakítású teraszról hosszú percekig bámultuk a hatalmas, végtelen víz kékjét. A kilátás azonnal rabul ejtett. De nem volt idő sokat raboskodni, mert 11-kor már zongorás próbára kellett mennünk Funchalba. Gyors reggeli után bekanyarogtunk a városba, majd a próba után visszaautóztunk ebédelni. Ebéd utáni szunyókálás helyett már mentünk is vissza a délután 3-kor kezdődő zenekaros próbára. Itt már táncosok is voltak, így először azokat a számokat vettük át amiben ők vannak. Kicsit akadozva, nehezen ment a próba, hiányoztak kották és néha senki sem tudta hogy hol járunk, de azért csak sikerült összerázni a számokat. Fél 6-kor el kellett hagynunk a próbatermet, ezután a helyi televízió székházába mentünk. Anikó leszervezett nekünk egy élő adásban való éneklést. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, némi várakozás után kipróbáltuk a hangosítást, majd sminkelés után a büfében múlattuk az időt. Mondanom sem kell, hogy sört fogyasztottunk: arra nem számítottunk azonban hogy a világ legkisebb üvegében szolgálják fel. Nem értettük, hogy lehet ez gazdaságos: az üveg többe kerülhet, mint a benne lévő sör. Ha lett volna időnk, biztosan körberakjuk a kerek asztalkát, de fél 8-kor már a stúdióban kellett énekelni. Jól sikerült, mint ahogy a második dal is, amit jó fél óra után szintén élő adásban énekeltünk. Előtte Anikó beszélt néhány szót a koncertről és rólunk. Reméljük sokan nézték az adást és sokan lesznek a koncerten. Ezután mind a négyen Pepóékhoz mentünk, ahol Emese és a négy fiú már vártak ránk. Nagyszerű és rendkívüli vacsorával kedveskedtek nekünk. Néhány éve az Azori-szigeteken tanult recept alapján, egy kicsit azt magyarosítva, variálva nagyon finom marhahúsos ételt kaptunk. Egy speciális agyagedényben fehér és vörösborban sokféle fűszerrel pácolt és egyben megsütött-főtt csoda mindenkinek nagyon ízlett. Jól csúszott rá a jóféle vörösbor vagy sör, sőt még a helyi specialitásból, a poncha-ból is megittunk néhány pohárkával. Ez az ital tulajdonképpen egy koktél: frissen facsart narancs, citrom leve cukorral, mézzel és cukornád-pálinkával mixelve. Kicsit csalós, mert nagyon itatja magát, az ember nem érzi a tömény szesz erejét, csak a gyümölcsök zamatát. Megint sikerült jó sokáig ébren maradni, a remek vacsora után nem is lehetett azonnal nyugovóra térni, de tudtuk hogy másnap nem kell korán kelni… ismét tartalmas szép hosszú napon vagyunk túl…