5. nap: 2009-10-05
Jól indult a napunk, mert mire ébredeztünk emeleti kis szobánkban, az alsó szintről finom illatok szálltak fel. Találgattuk hogy mi lehet majd a reggeli, de nem gondoltuk hogy egy kiváló helyi specialitással vendégel meg minket házigazdánk Gyuri bácsi. Szorgoskodásának eredménye egy nagyon finom omlett-pirítós variáció lett: úgy készül, hogy a toast-kenyér közepéből kiveszünk egy kb. tojásnyi darabot. Forró vajon kicsit megpirítjuk a kenyeret, majd a lyukba beleütünk egy tojást és ízlés szerint ott a serpenyőben összekeverjük a fehérjét és sárgáját, vagy meghagyjuk tükörtojásnak. Mikor már kicsit megsül a bélelt kenyér, megfordítjuk és a másik oldalát is megpirítjuk. A tányérra kiszedés után jön az igazi csemege: juharszirupot kell ráönteni! Először egy kicsit félve néztük Gyuri bácsi tevékenységét, de megkóstoltuk és nagyon ízlett. El is határoztuk hogy viszünk haza juharszirupot és otthon is elkészítjük ezt a remek reggelit. Rendesen belaktunk belőle, de mivel volt még időnk, megbeszéltük hogy házigazdánk elvisz minket a közelben található Szent Lőrinc folyó partjára. Le is mentünk és csaptunk egy jó nagy sétát a félszigeten: lenyűgöző volt a sebesen száguldó folyam látványa, annál is inkább mert ezen a szakaszon legalább 4 és fél-
Hamar elment az idő, mennünk kellett a megbeszélt időben a megbeszélt helyre, hogy több házigazdánkkal együtt nézzük meg Montreal város szépségeit. Kisebb kavarodás volt a reggeli randinál, mivel három különböző irányból szállítottak minket a Szent József katedrálisnál megbeszélt találkozó helyszínére. A katedrális egy hegy oldalában épült, igen monumentális jelenség, mindamellett parkja és lépcsősorai akkora kiterjedésűek hogy felső és alsó bejáratai között legalább 1km távolság van. Érdekesség még hogy az 1930-as években épült templom alsó bejáratánál - amely magába a hegybe torkollik – mozgólépcső várja a látogatót, majd a további szintkülönbségeknek megfelelően még kettő. Így lehet tehát a templomba jutni, amelynek belső kiképzése és díszítése sem építészetileg sem művészettörténetileg nem túl jelentős: egyetlen dolog ami lenyűgöző lehet, a kupola magassága és mérete. Végre nagy nehezen megtaláltuk egymást és körbejártuk a templomot, melynek alsó részében egy érdekes gyűjtemény látható: több száz mankó és bot. Azok az emberek hagyták itt, akik nagy nehezen felkapaszkodtak a lépcsőkön és imájuknak, fohászuknak, hitüknek köszönhetően saját lábukon, segítség nélkül hagyták el a templomot. Mi is bot nélkül jutottunk el a kocsihoz, amivel házigazdáink továbbvittek bennünket a város egy másik magaslati pontjához, a kilátóhoz, ahonnan a belvárost, az üzleti negyedet, a folyópartot és az olimpiai stadiont is lehetett látni. Csináltunk néhány fotót és mentünk is tovább a belváros felé, hogy megnézzük a város legszebb épületét a Notre Dame székesegyházat. Nem titok hogy építői a párizsi Notre Dame mintájára emelték ezt a monumentális templomot, melynek belsejében újabb csodálatos látnivalók voltak. A hatalmas belső tér legfontosabb része az oltár gyönyörűen kidolgozott részleteivel és nyugalmat árasztó művészeti alkotásaival hamar rabul ejtett bennünket. A templom félhomálya után hunyorogva léptünk ki a zajos metropoliszba, ahol autóba szállva kedves házigazdáink ebédelni vittek bennünket. Montreal nyugalmas kertvárosi részében helyezkedik el az a Magyarok Háza, amely nem kulturális központ, hanem egy 6 emeletes épületegyüttes, melyben szinte csak magyarok laknak. Ennek alsó részében működött az étterem, ahol hogy-hogy nem ismét hazai, európai finomsággal vártak minket. Paradicsomleves, bécsi szelet sült krumplival és uborkasalátával. Igazán kiválóan főztek-sütöttek nekünk, amit mi egy dal eléneklésével háláltunk meg. Már a délutánba nyúlt ezen programunk, így - miután átvettük csomagjainkat a Magyarok Nagyasszonya templomnál – búcsúzkodni kellett házigazdáinktól. Itt is igazán kedves embereket ismertünk meg, akikkel e rövid idő ellenére szinte baráti viszonyba kerültünk. Elindultunk vissza Torontó felé, hogy az előzetesen megbeszéltek szerint közelebb jussunk a néhány napos pihenő utáni koncertünk helyszínéhez Windsorhoz, ami majd 1000 kilométerre fekszik. Úgy terveztük hogy a keddi napot Torontói városnézéssel és csavargással töltjük, majd délután-estefelé továbbmegyünk a Niagara vízeséshez. Torontó előtt néhány kilométerrel volt a szállásunk egy szép hotelben, amelynek sörözője csábító ajánlattal várt bennünket. Nem hagyhattuk ki! A literes korsókból azonban lassan fogyott az aranyló nedű, jó beszélgetés és sörözés után megállapodtunk hogy reggel a szálloda uszodájában kezdjük a napot. Jóéjt!
