A Four Fathers Énekegyüttes hivatalos webnaplója

Talán egy cseppecskét tudtunk volna még aludni, de valamiért nem sikerült. 9-kor már gyermekzsivajtól hangos a ház, friss kávé és rántotta illata lengi be a lakást, hamar elmúlik az álmosság az ember szeméből. Jól is esik a finom reggeli, amúgy is nagy napnak nézünk elébe, hiszen kiutazásunk értelme, célja a két nagy koncert vár ránk délután és este. Délelőtt Pepónak be kellett menni a városba, csakúgy Emesének is dolga volt, Laci ment vele segítségnek. Mézeseket vittek egy szállodába, amiket az utóbbi időben Emese sütöget. Persze nem szokványos mézeskalácsokat kell elképzelni, hanem gyönyörű, művészi színvonalon kivitelezett és ráadásul nagyon finom süteményeket. Már érkezésünk estéjén láttuk a konyhában e remekművek egy-egy példányát, majd megnéztük azt is hogy hogyan készülnek. Valóban nagy türelmet, odafigyelést és persze kézügyességet igényel ezek elkészítése, de a végeredmény nagyon szép. Nem csoda, hogy a karácsony előtti időszakban – sőt még azután is – egyre-másra jöttek a megrendelések. Egy ilyen szállítmánnyal, több nagy doboznyi mézessel mentek be tehát a városba, én pedig itthon maradtam a négy fiúval. Igazán rendesen viselkedtek, annál is inkább, mert az Avatar-t nézték. Én közben tanulgattam még az esti koncertre, átnéztem azokat a kottákat, szövegeket amik még nem mentek olyan jól. Hamar elment az idő, megjöttek a háziak a városból, hozták az ebédnekvalót. Gyorsan el is készült a finom sajtleves és a vajon párolt lazacszeletekkel sem kellett sokat bíbelődni, rizzsel és zöldséges mártással nagyon finom volt. Sajnos az ebéd utáni szieszta megint elmaradt, fél 3-ra már a színházteremben kellett lennünk, kezdődött a próba, a hangbeállás. Amire előző nap nem tudtunk sort keríteni, azokat a számokat is átvettük, majd még egyszer átismételtünk néhány „rázósabb”, nehezebb részt. Igazi főpróba azonban nem volt, izgatottan vártuk az első előadást, ahol a nézősereg létszáma bizony elmaradt a várakozástól. Tudtuk hogy nehéz lesz becsalogatni a közönséget ezen az estén, hiszen a város méreteihez képest nagyon sok és sokféle program volt meghirdetve. 6 órakor mindezek ellenére több mint 100 ember volt a nézőtéren és izgatottan várták a kezdést. Mi is izgatottan vártuk, úgy fogtuk fel, mint az esti előadás főpróbáját – közönség előtt. Voltak még kisebb bakik, előfordult egy-két ügyetlenség vagy hiányosság, de a közönség ebből vajmi keveset vehetett észre. A főpróba pont azért lett volna jó, hogy kipróbáljuk a számok egymásutánját, összeálljon a produkció. Sanyi például az egyik közös számunk után elégedetten jött ki a takarásba, majd érdeklődve nézett a színpadra vissza, ahol kb. fél perc múlva a másik oldalról kellett volna megjelennie mikrofonnal a kezében. Hát bement erről az oldalról, levette az állványról a „miksi”-t és már dalolt is. Bevállaltunk ugyanis külön szólószámokat, ill. duetteket. Ezek is nagyon jól sikerültek, nem beszélve a saját acapella számainkról, amiket nagyon lelkes tapssal jutalmazott a közönség.  Összességében nagyon jól lement az előadás és tudtuk hogy az esti koncert még jobban fog sikerülni. Vania konferált portugálul és angolul, kicsit talán hosszabban, mint kellett volna, így majdnem két és fél óra volt az előadás. Valami égi sugallatra véletlenül elfelejtette bekonferálni az egyik számunkat, egy opera-egyveleget. Nem is bántuk annyira, mert bár nagyon jó a szám, nem volt időnk gyakorolni és bizony hangilag is eléggé megerőltető. A közönség pedig soha nem tudja hogy mit nem kap meg, ha amit kap az jó. Ez még egy réges-régi színházi bölcselet, amit gyakran szoktunk idézni. Valóban elégedett volt a közönség, bizakodva vártuk hát a következő előadást. Erre már jóval többen váltottak jegyet, egész más volt úgy énekelni, hogy két- két és félszer annyian tapsoltak, nevettek a nézőtéren. Mindent egybevéve két sikeres és színvonalas koncertet adtunk, nagyon jól szerepelt mindenki. A zenekar, a tánckar, női szólistáink és mi is kihoztuk magunkból a maximumot. Sok időnk nem volt ünnepelni azonban, mert várt még ránk két „minikoncert”: az egyik egy szülinapi meglepetés-éneklés egy szálloda éttermében éjfélkor, majd kb. 1-kor az óváros egyik hangulatos kis bárjában énekeltünk néhány számot. Mindkét helyen nagyon kedvesen és lelkesen fogadtak bennünket, a meglepetés ereje és a különleges megjelenés-hangzás nagyon tetszett közönségünknek. Utóbbi helyen meg is hívtak minket még egy poncha-ra, melynek elfogyasztása után elégedetten tértünk otthonainkba hogy kipihenjük e hosszú és tartalmas nap fáradalmait.