7. nap: 2009.10.07.
Szállásunk egy tipikus autós-motel volt a Niagara vízeséstől kb. 500 méterre, ezért nem kapkodtuk el az ébredést és a reggeli kötelező gyakorlatokat. Teljes szabadnap állt előttünk, így nagyon kényelmesen 10 óra után indultunk el reggelizni egy közeli helyre. Nagyon barátságos volt ez a gyorsétterem, ahol 6.99 $-ért kínálták a büféasztalos (korlátlan fogyasztásos) reggelit. Éppen erre vágytunk, parádésan megtömtük a hasunkat tojásrántottával, bacon-nel, kolbásszal, bundás kenyérrel, goffrival, muffinnal. Visszamentünk a kis motelba és egy kis ejtőzés után elindultunk hogy kipróbáljuk a vízesés alatti hajókázást. Jónak ígérkezett a program, már napokkal ezelőtt – amikor csupán 20 percünk volt arra hogy nézelődjünk – láttuk hogy nagy kaland lehet. Ja, igen: amikor itt jártunk 4 nappal ezelőtt, még nem tudtuk hogy majd két teljes napot tölthetünk el itt. Sajnálatos dolog miatt alakult így: a Hamiltoni Magyar Házat általunk ismeretlen okokból kényszerszünetre állították s az ez időre tervezett programokat lemondták. Ennek estünk mi is áldozatul, bár a torontói koncertre néhányan átjöttek Hamilton városából és nagyon elégedettek voltak döntésükkel.
Ennek köszönhettük hát ezt a mai és holnapi szabadnapot, indultunk a vízesés felé hogy közelebbről is megnézzük ezt a természeti csodát. Nem kellett sokat sorban állnunk, lifttel jutottunk le a folyó szintjére, ahol mindenkinek szép kék vízhatlan nylon-köpenyt adtak. Gondoltuk hogy mi lesz a sorsunk… úgy is lett. Ahogy közeledtünk a vízeséshez, egyre nagyobb volt a vízpára, mikor pedig a robajló zuhatag alatt álltunk, a lezúduló víztömeg egy része – igaz hogy csak apró szemcsékben, szinte eső formájában – beterítette kis hajónkat. Mindenki egy kis lyukon kukucskált ki kék köpenye kapucnijából, kattintgatta kitűnő Kodakját különleges képek készítésének kényszeréből… mi is így tettünk, próbáltuk megörökíteni ezt a nem mindennapi élményt.
Ennyi víz láttán persze természetes emberi reakció hogy azonnal szerettünk volna valami rendes italt fogyasztani. De ahogy már írtuk nem olyan egyszerű ez ebben az országban. Az éttermek kínálatában van esetleg néhány féle sör – az viszont jó drága. Nem voltunk nagyon éhesek, de egy kis séta után beültünk egy kínai étterembe és rendeltünk egyet-egyet a legolcsóbb menüből. Mellé egy sör tűrhető áron - oszt jól van. A kis csésze leves elfogyasztását követően azonban megjelent a pincérnő a második fogással, melynek láttán „földbe gyökerezett a gyomrunk”. Akkora adag volt, hogy ránézésre is tudtuk: a felét sem bírjuk megenni. Becsomagoltattuk azt a kb. 3 kg-nyi tésztát és 2 kg-nyi húsételt– jó lesz majd vacsorára – s mentünk további csavargások irányába. Ez nagyjából abból állt hogy a Niagara vízesés körüli szállodák és éttermek mellett meghúzódó játéktermek és bóvliboltok kínálatát kerülgettük. Néha-néha bemerészkedtünk egy boltba hogy kiválasszuk azt a legkevésbé gagyinak tűnő valamit amit ajándék gyanánt haza lehet majd hurcolni. Mint mindenhol ahol sok turista fordul meg, itt is tele vannak az üzletek giccsekkel, színes és ócska holmikkal, amelyek az adott hely sajátosságaival felöltöztetve, egy-két felirattal jó pénzért várják jövendőbeli gazdájukat. Mi is megkegyelmeztünk néhány ilyen cuccnak, amiről úgy gondoltuk hogy a „még elmegy” kategóriába tartozik, majd ismét egy olyan helyen találtuk magunkat, ahol csapolt sört mértek arany-áron. Megkockáztattunk egyet, mivel a hatalmas játékterem közepén volt egy pult, ami fölött plazmatévén nézhettünk élő közvetítést a New York – Minnesota baseball meccsről. Kedves vendéglátónknak Ernőnek köszönhetően az elmúlt napokban sokat beszélgettünk erről a sportról és elmagyaráztattuk magunknak a játékszabályokat. Nagy megnyugvással, magabiztosan ültünk neki a meccsnek. Valami hiba csúszhatott azonban friss tanulmányainkba, mert kb. 20 perc után amikor már azt hittük hogy mindent tudunk a sportról – sőt elkezdtük élvezni a játék nézését – történt egy olyan húzás, amiről nem tudtuk hogy mire véljük. El is ment a kedvünk a további „sportolástól” elindultunk kis motelünk felé. Nagyon nem ijedtünk meg amikor néhány perc után elénk ugrott egy „WINE – SPIRITS – BEER” felirat: tudtuk mit kell tennünk. Ráadásul különleges csemegével leptük meg magunkat: mézes sört vásároltunk . Nem volt már sok út hazáig, de meg kellett kockáztatnunk s egyszersmind megismernünk annak jóleső érzését: milyen is Kanadában – a szigorú törvényi tiltás ellenére – utcán inni dobozos sört! Jó! Az este ezután már nem tartogatott számunkra nagy meglepetést, kis beszélgetés után ismét alvásra hajtottuk fejünket…
