Az év utolsó napja is szép napsütéssel indult, 9 óra körül ébredtünk és a reggeli után nekiláttunk megtervezni a napot. Hivatalos dolgunk csak estére volt, szállodás-éttermes mini-fellépések vártak ránk. Ennek kapcsán Pepóval be kellett mennünk délelőtt Funchalba, hogy megnézzük az egyik szálloda 4 éttermét, ahol majd este énekelni fogunk. A szálloda egészen az óceán partján fekszik, kb. 500 szobája van, hatalmas területet foglal el - de nem építették magasra, inkább több épületrész van egymásba fonódva. Az óceán felőli oldalon pedig több szabadtéri medence, bárok, koktélpultok húzódnak meg a pálmafák alatt. Igazán ideális hely a pihenésre, kikapcsolódásra. Voltak is sokan, több mint 80%-os telítettség mellett estére minden étterembe nagy bulit, vacsorát terveztek. Ezeket az éttermeket, helyszíneket jártuk be, mindenhol megnéztük az akusztikai viszonyokat, hogy hol tudunk elhelyezkedni, hol látnak-hallanak minket a legjobban. Az egyik bárban kis színpad is volt, ahol hangosítást biztosítottak számunkra. Miután ezt is beállítottuk, átmentünk a tengerpart egy másik részére, ahol egy régi, masszív erőd területén kialakított étterem termeit néztük meg. Az erőd élénk sötétsárga színe már messziről kitűnik a többi épület közül. Egyik falán egy kőbe vésett szöveg alatt az 1614-es évszámot lehetett olvasni. Klasszikus lőrésekkel ellátott vastag falai az óceán közvetlen közelében masszívan állnak. Itt helyezkedik el a város egyik legszínvonalasabb étterme, melynek több részébe is szervezték a szilveszteri vacsorát és bulit. Megnéztük és bejártuk ezeket a helyeket is, majd miután még Pepónak be kellett ugrania a bevásárlóközpontba – indultunk hazafelé. Ebéd után volt néhány óránk az esti indulásig – ezt ki is használtuk, hogy végre egy kicsit szundikáljunk. Este fél9, fél10 és fél11-kor voltak a fellépéseink, de mindjárt az elsőnél kiderült, hogy Sanyinak nem zárnak a hangszalagjai. Kicsit pánikba estünk, mert még jónéhány fellépés várt ránk ezen az estén. Gyorsan összeállítottuk azokat a számokat, amiket el tudunk majd énekelni: nem volt egyszerű, mert Sanyinak majd minden számban magasan kell kukorékolni. Kisebb torzsalkodás után végre sikerült megegyezni, hogy mely dalokat énekeljük. Így mentünk át abba a szállodába, ahol délelőtt jártunk. Itt négy különböző helyszín várt ránk, ahol csak az egyik helyen volt hangosítás, a többi étteremben, bárban akusztikusan kellett énekelni. Igaz, hogy nem sokat – kb. 8-10 percet kértek tőlünk – de néhol evés-ivás, nevetgélés, zajongás fogadott minket, amit nem volt könnyű áténekelni. A meglepetés ereje azonban mindenhol elcsitította a közönséget. Szerencsére nagyon jól fogadták kis koncertjeinket, így kicsit fellélegezve mentünk tovább a régi erődbe, hogy még az év utolsó óráiban ott szórakoztassuk az embereket. Pláne, hogy még egy poncha-val engedtek utunkra. Talán ebben volt a gyógyír, talán abban a finom konyakban, amit az erőd-étterem-beli első fellépésünk után kaptuk, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy Sanyi szépen lassan helyrejött és a hátralévő 3 minikoncert már simán ment. A két utolsó között 11 óra után néhány perccel remek madeira borral koccintottunk a magyarországi újév kezdetére, majd az utolsó fellépés után mentünk András barátunk házába, amely Funchal-ban, a hegyoldalon helyezkedik el. Az éjféli tűzijátékot a ház teraszáról néztük. Csodálatos volt. Előttünk terült el egész Funchal s ameddig a szem ellátott, a part mentén végig, egy-más után robbantak a petárdák, a tűzijátékok pontosan, összehangoltan szórták az égre fényes gömbjeiket. Gyönyörködés közben bontottuk a pezsgőket, majd koccintás után vacsoráztunk: finom fűszeres, kicsit pikáns tepsis hús, rakott krumpli, töltött káposzta és majonézes virslisaláta volt a menü. Mellé csúszott szépen továbbra is a poncha, a pezsgő és a jóféle vörösbor. Jó beszélgetés mellett észre sem vettük és már 4 óra volt. Mentünk haza, hiszen 1-én még egy nagyobb és egy kisebb koncert várt ránk.
