11.nap: 2009-10-11

Az autós motel reggelizője nem várt bennünket különösebben gazdag választékkal, inkább helyi érdekességek, finomságok voltak. Saját készítésű goffrival kedveskedhettünk magunknak, melyet egy elektromos sütőben kellett megcsinálni. A nyers, folyékony tésztát egy tartályból kellett kis bögrébe csapolni, ezt beleönteni a sütőbe, azt lezárni és megfordítani: elindult egy számláló és bő két perc múlva kész volt a friss goffri. Lehetett rá juharszirupot önteni vagy lekvárral megkenni. Finom volt. Érdekes volt még a mélyhűtött zsemle, amit fagyos állapotban kellett kettévágni és belehelyezni a kenyérpirítóba. Ezzel is elbíbelődtünk egy kicsit, így volt már vagy 11 óra mire útnak indultunk New York felé. A mai program érdekesnek ígérkezett: Laci gyerekkori barátjával Petivel beszéltük meg hogy elmegyünk hozzá new jersey-i otthonába, ahol babgulyással vár minket. Belehúztunk hát és a jó 200 mérföldes utat egyszeri megállással 3 és fél óra alatt megtettük. Keresztül kellett mennünk New Yorkon, de szerencsére nem volt nagy forgalom, a szállodát hamar megtaláltuk és odahívtuk Pétert. Hatalmas terepjáróval érkezett, így befértünk valamennyien. New Jersey szép csendes kertvárosi részén lakik családjával: felesége és két kicsi lánya már vártak ránk. A kertben valóban ott volt bográcsban a remek babgulyás, egy pohárköszöntő után azonnal nekiláttunk a falatozásnak. Jó beszélgetés, néhány pohár whisky és sör mellett hamar eltelt az idő: már esteledett, mikor Peti felajánlotta hogy szívesen bevisz minket New Yorkba, nézzük meg az esti fényeknél a Manhattan egy részét. Örömmel tartottunk vele, kevesebb mint fél óra múltán már benn is voltunk New York szívében, a 42. és a Broadway sarkán. Nem győztük tekergetni a fejünket, bár képernyőn sokat láttuk már ezt a fényáradatot, forgatagot, de élőben egész más volt. Hamar magával ragadott minket a nagyváros hangulata, néhány utcányi gyaloglás után már egész otthonosan mozogtunk. Szinte minden fajta ember megfordul itt a világ minden tájáról, nehéz lenne megmondani hogy ki az igazi new yorki. Készítettünk néhány fotót, majd a már jól bevált módszer szerint leültünk meginni egy pohár amerikai sört. Ez is jólesett, pedig a rutinos utazónak mindig fel kell készülnie rá hogy véletlenül rossz sört adnak valahol. Nem így volt, szépen legörgettük a „zárót” hogy azután visszatérve a szállodába rápihenjünk a másnapra, amikor szintén Péter vezetésével visszatérünk majd Manhattanbe.