6. nap: 2009.10.06.

Ahogy megbeszéltük, reggel az uszodában találkoztunk, ahol néhány hossz leúszása után a kisebb medence kb. 40 fokos vizében „röfögtünk” egy kicsit. A kontinentális reggelit sokféleképpen lehet értelmezni, mi mindenképpen megtaláltuk annak módját hogy jól bekajáljunk: mozdulni se tudtunk a bőséges sajtkrémes-kenyeres-müzlis-lekváros-joghurtos-főtt tojásos-banános lakoma után! :-)

Muszáj volt még egy kicsit ejtőzni a szobánkban, azután elindultunk hogy megnézzük a város egyik nevezetességét, a TV-tornyot és a mellette levő fedett(!) baseball-stadiont. A stadion sajnos zárva volt, a TV-toronyba pedig nem mentünk fel, mivel eléggé párás-ködös-szmogos volt a levegő – nem sokat láttunk volna a városból. Innen lentről csodáltuk meg a karcsú betonkolosszust és a többi felhőkarcolót. Az épület aljában vettünk néhány teljesen felesleges tornyos porfogót, hadd örüljenek az otthoniak! :-)

Meglepett bennünket hogy milyen nagyszabású építkezések vannak folyamatban: több toronyház is épül a belvárosban,  mindegyik legalább 30 emeletes. A régi belváros hangulata már csak nyomokban fedezhető fel a nagy házak árnyékában. A kedves piros villamos is hol egy régi templom kertje, hol egy felhőkarcoló vagy egy modern áruház mellett kanyarog. Érthetetlen módon hamar megéheztünk és betettünk arc mögé egy-egy pizzát. Jó érzés ez: egy kanadai nagyvárosban magyar emberek olasz kaját esznek javarészt kínai ruhájukban és japán fényképezőgépükkel meg is örökítik azt. :-)

Derűsen vártuk hogy továbbinduljunk a városból: amit láttunk belőle, az nem tetszett annyira, amit meg nem tudtunk megnézni, azt meghagytuk egy következő alkalomra. A Niagara vízeséshez közeledvén már az autópályán szemerkélni kezdett az eső. Hurrá, lőttek az esti sétának! Nem estünk kétségbe: mit szokott csinálni az ember amikor tehetetlennek érzi magát? Vásárol vagy eszik. :-) Bizony. Kerestünk egy nagy bevásárlóközpontot, ahol ki-ki kedvére vett magának és szeretteinek ezt-azt. Ezután már persze valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan okból megint az evésen járt az eszünk. Főleg hogy az egyik szupermarketben tévedésből ALKOHOLMENTES sört vettünk. :-( Mikor belekortyoltunk, akkor éreztük csak hogy nincs valami rendben. Sok baklövést követ el az ember életében, de ez most nagyon rosszul esett! Azonnal kellett keresnünk – és szerencsére találtunk is elég hamar – egy olyan boltot ahol rendes söröket adnak. Kanadában ugyanis nem árulnak mindenhol alkoholt, külön vannak sör-bor-tömény üzletek. Szép. Na mindegy, nézzünk vacsora után! Mivel időközben már annyira szakadt az eső hogy ki sem tudtunk szállni a kocsiból, először elfoglaltuk a szállást, ami a vízeséstől nem messze volt. Kocsiból nézegettük végig a környék éttermeit. Néha kiszálltunk és megnéztük a kínálatot, de valahogy egyik sem tetszett. Végül egy gyorsétteremben ettünk szendvicseket és csirkefalatkákat, szaladtunk is vissza a szállásra hogy legörgessünk utána valami rendes itókát. Na, nem a nyavalyás-pokolravaló-ízetlen-tévedésből-megvásárolt-mentes sörre vágytunk. Ittunk a másikból egyet-egyet, aztán szundi!  Ez a nap is jól eltelt…